Nálad esik vagy hull a hó? – Írd meg most!

Fehér lett a táj a múlt héten Magyarországon, így aztán a közösségi média felületein mindenki csodás csillogó havas képeket osztott meg.

Én is kiírtam a legfiatalabb tanítványaim egyik kedvenc téli versének részletét. Arról a posztról van szó, aminek a címe Nálatok is esik a hó? volt. Amilyen rövid ez a kérdés, olyan megosztó is volt. Jöttek a kommentek az esik és a hull használatával kapcsolatban. Hozzászólás helyett ebben a cikkben válaszolok.

Maradj velem, olvasd el most!

Az egyik legjobb dolog a világon, amikor arra ébredhetünk, hogy mindent fehér vattatakaró borít. Ha egy ilyen reggel kinézek az ablakon, és látom az alászálló hópelyheket, azonnal elkiáltom magam örömömben: Esik a hó! Sosem szoktam a hull szót használni ebben a helyzetben.

Ugyanezt kiáltozták a gyerekek kórusban, amikor Magyarországon tanítottam. Nem is akadtunk fenn ezen, mi, tanárok, tanítók. Velük örültünk. Hogy ami könnyű, az száll vagy hull, ami pedig nehéz, az esik – bevallom ezen nem gondolkodtunk.

Élveztük, örültünk, boldogság volt a lelkünkben – igen, nekünk, tanároknak is. Csatakosan, vizesen, csontig átfagyva rohantunk fel a suli lépcsőjén a hosszú szünetben. Mert végre esik a hó!

Vagy hull. Nem ezen múlik, hogy tudunk-e neki örülni, megtaláljuk-e benne a szépséget, képesek vagyunk-e élvezni a havat.

Valóban, a magyar verseket vagy Micimackót olvasva is megtanulhattuk, hogy hull a hó. Vagy havazik. Esetleg hózik.

Mégis vannak szavaink, amik azt bizonyítják, hogy az esik korántsem eldobandó. Itt van például a jelenséget megnevező főnév: hóesés.

A nyelv attól él, ha használják. Én azon vagyok, hogy minél többen használják és beszéljék, míg világ a világ. A nyelvünk így maradhat élő.

Bár a magyar nyelvben a köznyelvi szavak, formák sokkal jobban elterjedtek, mint például Belgiumban, azaz az ország bármelyik részéről is származik valaki, szinte biztos, hogy megérti, mit mond neki egy az országunk másik végében élő magyar. És ez vonatkozik a határon túl élőkre is. Akárhányszor is jártam Erdélyben mindent megértettem, amit mondtak nekem.

Persze a nagy kacagások nem maradtak el, ha egy szót más értelemben használtak a Szilágyságban, mint mi Szolnok vagy Budapest környékén.

Így történhetett meg az vagy negyed századdal ez előtt, arra a kérdésre: Mit kérsz a húslevesből? Azt válaszoltam: répát. Először csak a szemüket meresztgették a vendéglátóim, majd némi szemöldökráncolás közepette kicsit sértetten közölték velem, hogy ők nem szegények annyira, hogy megegyék a répát, azt a disznóval etetik meg. Akkor már gyanús volt, hogy valamit nem tudok, amit ők igen, és fordítva. Hisz láttam a saját szemmel, ahogy az aranyló zsírcseppek között egészséges rikító színű sárgarépák úszkálnak. Végül minden tisztázódott nálunk a répa az a sárgarépa, náluk a murok a sárgarépa. Náluk a répa az a cukorrépa, nálunk a cukorrépa az cukorrépa.

Bizony ennyit számít, ki melyik táján nő fel az országnak, milyen szavakat használnak ott gyakrabban, és legfőképpen: milyen jelentés tartozik hozzá.

A hull és az esik a hó már többször váltott ki vitát: egyesek szerint archaikus, mások szerint szinte csak az Erdélyből származók használják. Én nem állítom egyiket sem.

Hisz hull a könny a szemünkből, amikor sírunk,

  • hull a szilva a fáról,
  • hull az elsárgult levél ősszel és
  • bátran használjuk a gyerekekkel is az ikes alakját, azaz hullik a hajam.

Hatalmas feladat megtanítani az ezek közötti különbséget a külföldön felcseperedő gyerekeknek, de nem lehetetlen.

A hóval kapcsolatban pedig ugyanazt tanítom, mint Magyarországon: esik, hull, szállingózik, szakad. Van hóesés és hóvihar is.

Egy biztos: jó, hogy ennyi szavunk van rá, mert segítségükkel még a gyerekek is pontosan ki tudják fejezni magukat.

Az „esik a hó” több gyerekirodalmi alkotásban is megjelenik. Ezek mind hitelesek számomra, minden külföldön élő szülőnek és pedagógusnak jó szívvel ajánlom, ismertesse meg ezeket gyermekével, tanítványaival, hisz ezzel is gazdagabb lesz az aktív szókincse. Álljon itt ezek közül a gyerekkori kedvencem, amit magyarországi második osztályosaim is nagyon szerettek.

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Hasonló izgalmas tartalmakra vágysz? Akkor neked találtuk ki az OLÉ Klub-ot!

36 hangosmese + 23 mese = 59 új fajta izgalmas, de mégis érthető mese a gyermeked számára! Állatmesék, tündérmesék, láncmesék, kicsiknek és nagyoknak!

Egy közösséget keresel ahol értéknek tekintik a magyar népmeséket? Sok mesét ismersz, de még többre vágysz?

Figyelem! Csak meserajongóknak és mesés élményekre vágyóknak! Ez a magyarra hangolva mesés esszenciája, amit Online Élménymese Klubnak neveztünk el.

Tetszett ez a tartalom? Küldd meg ismerőseidnek is:

Facebook
Pinterest
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérdésed van?

Ha van kérdésed az egyik programunkkal, vagy szolgáltatásunkkal kapcsolatban, akkor bátran vedd fel velünk a kapcsolatot az alábbi módokon:

Online Élménymese Klub

Egy közösséget keresel ahol értéknek tekintik a magyar népmeséket? Sok mesét ismersz, de még többre vágysz? Hiányoznak a népmese kihívás alatt megszokott hangos mesék gyermekednek? Íme, itt a népmese kihívás folytatása. Figyelem! Csak meserajongóknak és mesés élményekre vágyóknak! Ez a magyarra hangolva mesés esszenciája, amit Online Élménymese Klubnak neveztünk el.