JÓZSEF ATTILA: MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Miről beszélgessetek a vers kapcsán?
1. Milyen érzések kerítették hatalmába gyermekedet?
2. Nehezen megy a megfogalmazás neki? Segítsd őt azzal, hogy különböző családban tapasztalat helyzeteket elevenítesz fel neki.
3. Beszélgessetek arról, nálatok volt-e már példa az ordításra és a toporzékolásra! Ha igen, az mikor, milyen körülmények között történt meg?
4. József Attila itt miért teszi?
5. Mi az a vágy? Milyen érzés? Te/ti/a gyermeked mi után vágyakozik?
6. Milyennek képzeli a dagadt ruhát?
+1. Tipp: Közeledik anyák napja, ha egy remek klasszikussal szeretnéd meglepni a Magyarországon élő nagyszülőket, akkor ez a legjobb választás.
