Mennyi álmatlan éjszaka! Mennyi érv és ellenérv gyűjtése, papírravetése! Mennyi őrlődés, mennyi számolgatás, latolgatás mire eljutsz a döntésig: külföldre költözöm a családdal. És akkor még a saját magad győzködéséről nem is beszéltünk. Ugye ismerős? 
Hatalmas lépés, amikor eldöntitek, hogy külföldre költözik a család. Te tisztában vagy ezzel, de a környezetben élők mit sem tudnak róla, milyen út vezet az ötlettől a megvalósításig.
A jobb pénzügyi vagy munkahelyi lehetőségek reményében indultál neki a nagyvilágnak?
Vagy valami szuper jó állást kapott a férjed/feleséged külföldön?
Esetleg életed álmát mentél megvalósítani, és a család is veled tartott?
Netalántán a kaladvágyadat családos emberként sem tudtad és nem is akartad legyőzni, ezért vágtál neki a nagy útnak?
Mindegy.
Az elhatározást döntés, a döntést tettek követték, végül oda kellett állni a család, a barátok, az ismerősök elé, és elmondani nekik, hogy akkor mi költözünk. Külföldre. Igen, az egész család. 
Emlékszel még erre a pillanatra?
Szaladva, ajtót kivágva, nagy boldogsággal jelentetted be, hisz úgy érezted, hogy tettél egy lépést a céljaid megvalósítása felé?
Vagy félve, toporogva, kezed tördelve egy családi összejövetelen, mert tudtad, hogy nehéz lesz az elválás és vegyes érzelmekkel fogadják a családtagjaid?
Mindegy.
A végeredmény ugyanaz: külföldre költöztél. És innentől kezdve jöttek és a mai napig is jönnek a megmondóemberek, akik jobban tudják…., kívülről látják…., realistábbak mint TE, aki benne vagy a helyzetben. Neked szegeznek olyan kérdéseket, amelyekre válaszolsz egyszer, kétszer, esteleg háromszor, de negyedjére már idegrohamot kapsz tőlük.
Összegyűjtöttem ezek közül néhányat. Lesznek közte ismerősek, ezt garantálom.
- Most komolyan, kiköltözök? És mennyi időre?
- Hogy fogsz így jó magyar embert nevelni a gyerekedből?
- Nem is tud a gyerek angolul/németül/franciául. Hogy fog így iskolába járni?
- Biztos nem lesz sem időd, sem energiád, hogy még magyarul is tanulj vele. Hogy fog így megtanulni magyarul az a szegény gyerek?
- Képes vagy itthagyni az idős szüleidet?
- Ezt mégis hogy képzeled? Két lakást fogsz fenntartani? Kizárt, hogy ez megérje.
- Amikor Magyarországra jöttök, akkor hol lesztek, ha kiadod a lakást?
- Micsoda, el akarod adni a házat? Akkor tuti végleg kinn maradtok.
- Ugye a kétéves munkaszerződés csak a kezdet, és nem is akartok visszaköltözni Magyarországra?
- OK, a férjed/feleséged/párod kapott egy jó munkát, de mi lesz veled? Mit csinálsz majd otthon egész nap?
- Felmondasz az itthoni biztos munkahelyeden? Te nem vagy normális!
- Nem fogsz dolgozni? Húú, akkor nagyon sokat fog keresni a párod.
- Mennyi ott a munkanélküli segély? …. Ja, így már értem, akkor abból is meg lehet élni, nem is kell dolgoznod.
És amikor hazalátogatsz a sátoros ünnepeken a család kitalálja, hogy menjetek étterembe, mert így egyszerre találkozhatsz minden rokonoddal. És ekkor jön a ráadás:
+1. Ki tudnád fizetni ezt az éttermi számlát? Te mégiscsak jól keresel kint.
Ismerősek voltak ezek a mondatok? Ha kifelejtettem valamit, akkor írd meg kommentben!
Itt más témákról is beszélgethetsz hozzád hasonló szülőkkel. Csatlakozz zárt facebook-csoportunkhoz!
